1	II. Rákóczi György 1657. évi lengyelországi hadjáratának diplomáciai háttere [The diplomatic background of György Rákóczi II's 1657 Polish campaign]
2
3	Kármán Gábor
4	II. RÁKÓCZI GYÖRGY 1657. ÉVI LENGYELORSZÁGI HADJÁRATÁNAK DIPLOMÁCI AI HÁTTERE*
5	A len gyel trón és a Rzeczpospolita te rülete leg alábbis nagy részé nek meg - szerzése szándékával indított 1657. évi had járat nemcsak II. Rákóczi György erdélyi fe jedelem uralkodása, de a 17. századi Erdélyi Fe jedelemség egész törté - nelmének egyik leg ismertebb eseménye. Az ambiciózus tervek bukásának és különösen az erdélyi sereg tatár fog ság ba esésének értékelése már közvetlenül a tragikus hírek meg érkezése után meg kezdõdött, és nem volt kérdés, hogy a kortársak a fe jedelem kudarcát sorsfordulóként, isteni csapásként értékelték – különösen az azt követõ politikai válság, a pusztító osz mán had járatok és az el- harapózó polgárháború fényében. A lengyelországi had járat mind a mai napig  Erdély aranykorának végeként él a történelmi gondolkodásban – ami nem is csoda, ha belegondolunk, hogy félévszázad után újra oszmán hadak dúlták a fe-  jedelem ség föld jét és a válság ból több mint egy fél év tized után egy te rü lete egy- harmadát elveszített, politikailag meg tört ország keveredett ki. Mindezek ismeretében természetes, hogy már a kortársak között is parázs vita alakult ki arról, ki felelõs a tragikus fejleményekért, és bár a protestáns prédikátorok egy része az egész nép közös felelõsségét hangoztatva hívott fel bûnbánatra, a személyes felelõsök ki jelölése sem maradhatott el. Az egyik do- mináns diskurzus — amely a nyílt vitairodalomtól kezdve a bujtatott csatorná- kig, a különbözõ történetírói munkákig vagy magánlevelezésekig sok helyen felbukkant — a fe jedelem által elkövetett hibákat, és különösen morális bûnét, a kevélységet, a reális adottságok felmérésének hiányát kérte számon. Ezzel szemben (sõt, bizonyos mértékben ezt meg elõlegezve) alakult ki egy ellendis- kurzus, amely felmentette Rákóczit, és a vesztes háború felelõsségét az õt állí- tólag cserbenhagyó, sõt eláruló, álnokság gal vádolt svéd királyra, X. Károly Gusztávra (1654–1660) testálta át.
6	1*
7	A tanulmány az OTKA NK 81984. számú prog ram jának ke reté ben ké szült.
8	1
9	Az 1657. évi had járat körüli kortárs vitáról és annak szerepérõl a 17. századi közbeszédben l.
10	Jónás Ilona:
11	Appréciation de la campagne polonaise de 1657 en Transylvanie. Annales UniversitatisScientiarum Budapestiensis de Rolando Eöt vös Nominatae, Sectio Historica 6. (1964) 109–121.;
12	Lukács Zs. Tibor:
13	A korabeli propagan da és II. Rákóczi György meg ítélé se. Aetas (1995: 1–2. sz.) 68–94.;
14	Csorba Dávid:
15	Az 1657-es év mint a nemzeti történelemszemlélet egyik irodalmi toposza. Studia Litteraria 41. (2003) 132–154.;
16	Szabó András Péter:
17	Egy újabb ada lék az Innocentia Transylvaniaemeg  jelenését követõ vitához. Lymbus (2006) 41–46.;
18	Fazakas Ger gely Tamás:
19	Bûnös-e a fe jedelem? Imádságok és versek az 1657 utáni Rákóczi-propaganda kontextusában. In: Szerencsének elegyes forgása. II. Rá kóczi György és kora. Szerk. Kármán Gá bor – Szabó András Péter. Bp. 2009. 425–449.
20
21
22	Az 1657. évi háború történetével részletesen fog lalkozó szakirodalom ér- deklõdésének középpont jában igen sokáig szintén ez a kérdés állt. Ennek kö- szönhetõ, hogy bár a had járat operatív eseménytörténetének összeállítására, a hadmozdulatok bemutatására több ízben sor került, a hadi cselekmények mö- gött folyó diplomáciai manõverek közül mélységében kizárólag a II. Rákóczi György és X. Károly Gusztáv közötti egyeztetések feltárása történt meg.
23	2
24	Az afontos körülmény, hogy ennek a stockholmi állami levéltárban meg lehetõs ép- ség ben fennmaradt dokumentáció ja a 19. század végén
25	Szilágyi Sándor
26	forrás-kiadványaiban meg  jelent, csak fokozta a téma túlsúlyát a történészi rekonst - rukciókban.
27	3
28	Noha a téma szempont jából a svéd–erdélyi kapcsolat fordulatai természetesen kiemelt jelentõség gel bírnak, aránytalannak tûnik, hogy az 1657, mint korszakforduló szempont jából sokkal fontosabb portai reakció rész- letes meg ismerésére csak az elmúlt évtizedben történt komoly kísérlet; miköz - ben az 1657 utáni válság ban szintén fontos szerepet kapó Habsburg Monar- chiabeli központi törekvésekkel vagy a magyar királysági rendi politikával kap- csolatos vonatkozások még ennyi figyelmet sem kaptak.
29	4
30	Tanulmányomban ép- pen ezért arra teszek kísérletet, hogy az egyensúlyt helyrebillentve a lengyelor- szági had járatot körülvevõ diplomáciai játszmák komplex leírását nyújtsam, an- nak meg indulásá tól II. Rákóczi György serege maradványainak hazatéréséig.
31	A svéd–erdélyi szövet ség si kerei 1657 január jától júniu sig
32	II. Rákóczi Györgyöt mind kortársai jó része, mind az utókor történészei sokan kárhoztatták elhamarkodott, meg gondolatlan lépése miatt, holott ami- kor 1657. január 18-án elindította seregeit Lengyelország felé, egy több mint hét éves, állandóan meg-meg újuló diplomáciai egyeztetés-sorozat ügyében szánta el magát a döntõ lépésre. A Rákóczi-háznak a lengyel trón-elnyerésével 1650
33	KÁRMÁN GÁ BOR
34	2
35	A leg fontosabb, részletbe menõ feldolgozások az 1657. évi had járatról:
36	Szilágyi Sándor:
37	II.Rákóczy György. (Magyar történeti életrajzok) Bp. 1891. 172–198.;
38	Carl Wibling:
39	Carl X Gustaf ochGeorg Rákóczy II. Lund 1891. 39–57.;
40	Gebei Sándor:
41	II. Rákóczi György lengyelországi had járata, 1657. Hadtörténelmi Közlemények 105. (1992: 2. sz.) 30–64.;
42	Uõ:
43	II. Rákóczi György külpolitiká ja (1648–1657). Bp. 2004. 147–194.; ill. ennek ko ráb bi vál tozata:
44	Uõ
45	: II. Rákóczi György erdélyi fe jede- lem kül poli ti ká ja (1648–1657). (Acta Academicae Pedagogicae Agriensis. Nova series, sectio historiae23.) Eger 1996.
46	3
47	A svéd levéltári anyag ból a Riksarkivet, Stockholm (a továbbiakban RA); Diplomatica Tur- cica bihang Transylvanica vol. 2–4., ill. a Riksregistraturet (a továbbiakban RR) vonat kozó ré sze lá - tott nyomtatásban napvilágot
48	Carl Evert Taube
49	báró, a levéltár akkori igazgató jának közremûködé- sének köszönhetõen: Erdély és az északkeleti háború
50	.
51	I–II. Szerk. Szilágyi Sándor. Bp. 1890–1891. (atovábbiakban EÉKH).
52	4
53
54	Papp Sándor:
55	II. Rákóczi György és a Porta. In: Szeren csé nek ele gyes for gása i. m. 99–170., itt 146–161. Az 1657–1658. évi kons tantiná polyi svéd követség rõl szóló cikkemben magam is viszony- lag részletesen kitértem az Erdéllyel szembeni portai attitûd változására:
56	Kármán Gábor:
57	Svéd dip-lo mácia a Portán 1657–58. Claes R
58	å
59	lamb és Gotthard Welling konstantinápolyi követsége. Sic Itur ad  Astra 13. (2001: 1–2. sz.) 53–85., ill. l. még
60	B. Szabó János
61	és
62	Sudár Balázs
63	írását ebben a szám ban. – A magyar rendi politika fõszereplõinek az 1657. évi had járatra adott reakció jának feltérképezésére az elsõ lépéseket
64	Toma Katalin
65	tette meg: Gróf Nádasdy Ferenc politikusi pályaképe (1655–1666). PhD disszertáció, Eöt vös Lo ránd Tu domány egyetem, Bp. 2006. 106–118., valamint l. még az õ e szám be li közleményét.
66
67
68	kapcsolatos próbálkozásai során a tárgyalópartnerek persze az idõk során vál- toztak, ám a fe jedelem számára úgy tûnhetett, hogy ennyire kedvezõ helyzet még sohasem állt fenn. A meg elõzõ esztendõkben ugyanis nemcsak Moldva és Havasalföld vajdáit sikerült lekötelezett jeivé tennie, adófizetést és katonai se- gítség ígéretét csikarva ki tõlük, de 1656 szeptemberében a kozák hetmannal, Bohdan Hmelnyickijjel folytatott, fordulatokban gazdag egyezkedései is siker- rel zárultak, és így védelmi szövetség köttetett a két politikai tényezõ között.
69	5
70	A fe jedelem által vezetett intervenciós sereg is jól tükrözte szövetségi rendszeré - nek összetettségét: a 18.000 lovas és 5000 gyalog mellett, akik Erdélybõl jöttek, 6000 katona a két vajdaság ból érkezett, majd februárban 20.000 kozák is csat- lakozott hozzá.
71	6
72	Az erdélyi fe jedelem azonban alig ha indult volna el seregeivel, ha a ke- let-európai szövetségesek mellett 1656 végén nem sikerül a korszak egyik nagy- hatalmával, a Svéd Királyság gal is igen kedvezõ szerzõdést kötnie. Korábbi szórványos kezdeményezések után II. Rákóczi György 1655-ben kezdte újra ak- tívan keresni a kapcsolatot X. Károly Gusztávval, amikor szembesült a svéd ki- rálynak a Rzeczpospolita ellen indított had járatában elért hihetetlen sikereivel.  A Moszkva elleni, már egy éve komoly veszteségekkel folyó háború, illetve sa ját belsõ feszültségei által meg gyengített Lengyel–Litván Unió a svéd király csapa - tainak meg érkeztekor villámgyorsan omlott össze: a hadicselekmények 1655  júliusában indultak és október végére már X. Károly Gusztáv hatalma alatt volt  Varsó és Krakkó is, a litván mág nások egy jelentõs csoport ja deklarálta, hogy a svéd királyt fogad ja el uralkodó jának, János Kázmér lengyel király (1648–1668) pedig elhagyta az országot és Sziléziában keresett menedéket.
73	7
74	Nem cso da, ha
75	AZ 1657. ÉVI LENGYELORSZÁ GI HAD JÁ RAT DIPLOMÁ CI AI HÁTTERE
76	1051
77	5
78	Mindezekrõl l. részletesen
79	Gebei S.:
80	II. Rákóczi György külpolitiká ja i. m. 16–147.;
81	KármánGábor:
82	Erdélyi külpolitika a vesztfáliai béke után. Bp. 2011.
83	6
84	A számok a Rákóczi melletti svéd követ, Heinrich Coelestinus von Sternbach X. Károly Gusztávnak küldött levelébõl szár maznak (Jaros³aw és Przemyœl között, 1657. febr. 12/22.). EÉKH II. 272. Elképzelhetõ, hogy a sereg a késõbbiekben újabb kontingensekkel egészült ki, mert a háború késõbbi szakaszából származó tudósítások közül több magasabb, akár 60.000 körüli összlétszámról tud. Ennyit saccolt például Szelepchényi György III. Ferdinándnak írott jelentésében (Przeworsk melletti tábor, 1657. márc. 5.). Magyar Országos Levéltár, Budapest (a továbbiakban MOL); Magyar Kancelláriai Levéltár, A 98, Transylvanica fol. 1165r. Az anhalti herceg nek tulajdonított, de igazából Erik Dahlberg által írt
85	relatio
86	24.000 magyar ról és 35.000 kozákról tud (RA Militära ämnessamlingar M 1295 fol. 4v.; a szerzõség rõl l.
87	Arne Stade:
88	Erik Dahlberg och Carl X Gustafs krighistoria. [ActaUniversitatis Stockholmiensis. Stockholm Studies in History 12./Carl X Gustaf-studier 3.] Stockholm1967. 215.). 60.000 emberrõl tud a X. Károly Gusztáv tet tei nek króniká ját meg író Samuel Pufendorf  és a király mellett tartózkodó francia diplomata, Hugues de Terlon is; utóbbi meg említi, hogy ebbe nem számolta bele a tüzérség és a hadtáp fenntartására szolgáló tömeget:
89	Samuel von Pufendorf:
90	Derebus a Carolo Gustavo […] gestis commentariorum libri septem. Nürn berg 1696. 257. [IV. 14.];Memoires du chevalier de Terlon. Pour rendre compte au Roy, de ses Négociations, depuis l’année1656. jusqu’en 1661. Tome premi er. Paris 1681. 49–50. Vé gül a svéd szolgálat ban álló tiszt, Patrick Gor don április ban az erdé lyi sereg lét szá mát így jegyez te fel: 12–15.000 fõs lovasság, 5000 fõs mold- vai gyalog ság, 5000 fõs vegyes csa pat és szolgák, 2000 fõs tü zér ség, 800 fõnyi udvari ka tona és 6000 kozák (feltehetõen utóbbiakból nem látta a tel jes kontingenst). Tagebuch des Generalen Patrick Gor- don während seiner Kriegdienste unter den Schweden und Polen vom Jahre 1655 bis 1661, undseines Aufenthaltes in Rußland vom Jahre 1661 bis 1699. I. Bd. Veröff. M. A. Obolenski – M. C.Posselt. Moskau 1849. 136.
91	7
92
93	Jan Wimmer:
94	Polens krig med Sverige 1655–1660 – en operativ översikt. In:
95	Arne Stade – Jan Wimmer
96	: Polens krig med Sverige 1655–1660. Krigshistoriska studier. (Carl X Gustaf-studier 5.)
97
98
99	II. Rákóczi György úgy gondolta, szívesen részesedne a svéd király léleg zetelállító sikereinek gyümölcseibõl – mint ahogy azon sem csodálkozhatunk, hogy X. Károly Gusztáv mindaddig nem különösebben reagált az erdélyi fe jedelem tapogatózá - saira, amíg neki nem volt szüksége a támogatásra. Ez a helyzet 1656 késõ tavaszára következett be. X. Károly Gusztávnak nemcsak lengyel királlyá nem sikerült magát választtatnia, de egyre nagyobb létszámú és szervezettségû ellenállással is szembe kellett néznie. Ennek haté- konyságát az is növelte, hogy János Kázmérnak sikerült Habsburg közvetítés- sel fegyverszünetet kötnie Moszkvával, így a Rzeczpospolita csatapain meg - szûnt a kétfrontos háború nyomasztó terhe. Ezzel szemben X. Károly Gusztáv- nak ugyan részben kényszer, részben pedig kecseg tetõ ajánlatok alkalmazásá- val sikerült szerzõdéssel magához kötnie Frigyes Vilmost, Brandenburg válasz- tófe jedelmét, de szembesülnie kellett azzal, hogy ere je nem lesz elég a meg hódí - tott területek meg tartására. Ezért küldte immáron szövetségi ajánlattal Er- délybe két diplomatá ját, Heinrich Coelestinus von Sternbachot és Gotthard  Wellinget. A késõbbiekben a svéd uralkodó lengyelországi pozíció ja még tovább rom- lott. I. Alekszej orosz cár (1645–16767) 1656 nyarán támadást indított Svédor- szág livóniai birtokai ellen, s noha Károly Gusztáv és a háború leg nagyobb szabá- sú ütközetében, Varsó mellett gyõzedelmeskedett, folyamatosan szorult ki a Rzeczpospolita területérõl, többek között fel kellett adnia a lengyel fõvárost is.
100	8
101	Nem csoda, hogy amikor a svéd király 1656 novemberében értesült II. Rákóczi György fe jedelem készségérõl a szövetség meg kötésére, igen lelkesen tudatta a hírt tanácsosaival és azonnal engedett a meg egyezést hátráltató kérdésekben is.  A svéd–erdélyi tárgyalások folyamán mindvégig komoly problémát jelentet- tek a kommunikáció nehézségei, tudniillik hogy három hónapba tellett, amíg Er- délybõl a posta el ju tott a svéd király ke zeihez. Sternbach és Welling 1656. decem- ber 6-án úgy írták alá a radnóti szerzõdésként elhíresült dokumentumot, hogy több problémával kapcsolatban nem voltak tisztában uralkodó juk vég leges állás- pont jával: ezeket az egyezmény szövege további egyeztetésekre utalta. Minden- esetre a dokumentumban sikeresen tisztázott kérdések egy meg lehetõsen ambici- ózus tervet vázoltak fel, amelyben a Rzeczpospolita területeit felosztották volna a svéd király és az erdélyi fe jedelem között (bizonyos területeket juttatva Frigyes  Vilmos brandenburgi választófe jedelemnek, illetve a litván protestánsok vezetõ je- ként ismert Bogus³aw Radziwi³³nak is). X. Károly Gusz táv emellett a lengyel ki- rályi cím használatát is átengedte volna II. Rákóczi Györgynek.
102	9
103	###
104	KÁRMÁN GÁ BORStockholm 1973. 337–339.;
105	Robert I. Frost:
106	After the Deluge. Poland–Lithuania and the SecondNothern War, 1655–1660. Cambrid ge 1993. 46–47.;
107	Peter Englund:
108	Den oövervinnerlige. Om densvenska stormaktstiden och en man i dess mitt. Stockholm 2000. 190–195.;
109	Andrej Kotljarchuk:
110	Inthe Shadows of Poland and Russia: The Grand Duchy of Lithuania and Sweden in the EuropeanCrisis of the mid-17
111	th
112	Century. (Södertörn Doctoral Dissertations 4.) Huddinge 2006. 91–183.;
113	GebeiS.:
114	II. Rákóczi György külpolitiká ja i. m. 79–87.;
115	Kármán G.:
116	Erdélyi külpolitika i. m. 303–310.
117	8
118
119	Wimmer, J.:
120	Polens krig i. m. 353–375.;
121	Frost, R. I.:
122	After the Deluge i. m. 53–70.;
123	Englund, P.:
124	Den oövervinnerlige i. m. 317–438.;
125	Gebei S.:
126	II. Rákóczi György külpolitiká ja i. m. 90–119.;
127	Kár-mán G.:
128	Erdélyi külpolitika i. m. 312–325.
129	9
130	A radnóti szerzõdés szövegének kiadása: EÉKH II. 190–196. A szerzõdéshez vezetõ tárgyalá - so kat egy korábbi írásomban részletesen rekonst ruáltam:
131	Kármán G.:
132	Erdélyi külpolitika i. m. 326–
133
134
135	A hadait meg indító erdélyi fe jedelem azonban nemcsak a sa ját és szövetsé - gesei katonai ere jében bízott, hanem abban is, hogy sikert arat ott, ahol X. Károly Gusztáv már 1656 ele jére kudarcot vallott: elfogadható politikai meg oldást tud kínálni a Rzeczpospolita válságára, és felsorakoztat ja maga mellett a Len- gyel–Litván Unió befolyásos személyiségeit. Biztató elõ jelnek tarthatta, hogy a kálvinista és sociniánus eliten kívül — akik hagyományosan támogató jukként tekintettek a Rákóczi-családra, ám egyre inkább jelentõségüket veszítették a Rzeczpospolita politikai életében — 1655–1656 során több katolikus lengyel fõúr is meg kereste az ajánlattal, hogy királyt csinál belõle. Sõt, Stanis³aw Potocki koronahetman és Jerzy Lubomirski, a korona nagymarsallja mellett 1656 tava- szán magától János Kázmér királytól is érkezett olyan követ, aki a fe jedelem tá- mogatásáért cserébe szintén tett egy bizonytalan ajánlatot a lengyel királyi cím meg adására.
136	10
137	Nem véletlen, hogy Rákóczi György a hadainak meg indítását hírül adó manifesztumban igyekezett minél semlegesebben fogalmazni — így nem a protestáns felekezetûek jogai, hanem általában a lelkiisme reti szabadság védel- mérõl beszélt —, és kizárólag a lengyelek meg hívását emlegette, még csak nem is utalva arra a nem elhanyagolható tényre, hogy X. Károly Gusztáv szövetségese- ként lé pett a Rzeczpospolita föld jére.
138	11
139	Hasonlóképpen járt el a Wesselényi Fe- renc nádorhoz írott le velében is, és követe Mednyánszky Jónás ugyanígy in for- málta Bécsben a Habsburg udvart képviselõ Johann Weikhard von Auersperg  herceget, a császári fõudvarmester és a Titkos Tanács elnökét (1655–1657).
140	12
141	A svéd szövetséget azonban még egy hónapig sem sikerült eltitkolni. Jerzy Lubomirski emberei elfog ták Sternbach és Welling királyuknak küldött jelenté- sét, és a koronahetman az összes érdekelt ha talmat azon nal ér tesítet te a fej le- ményekrõl.
142	13
143	Az erdélyi fe jedelemnek pedig már a had járat elsõ hónap jában szembesülnie kellett azzal, hogy a lengyel támogatással kapcsolatos várakozá- sai nem tel jesülnek: a várt mág nások, Koniecpolski, Wiœniowiecki, Sapieha és mások serege helyett csak egy egészen kis kontingens csatlakozott hozzá
144	AZ 1657. ÉVI LENGYELORSZÁ GI HAD JÁ RAT DIPLOMÁ CI AI HÁTTERE
145	###
146	346., vö. még
147	Szilágyi S.:
148	II. Rákóczi György i. m. 156–170.;
149	Gebei S.:
150	II. Rákóczi György erdélyi fe je- de lem i. m. 166–173.;
151	Uõ:
152	II. Rákóczi György szerepe a Rzeczpospolita felosztási kísérletében (1656– 1657). Századok 134. (2000) 801–848., fõként 820–835.
153	10
154
155	Gebei S.:
156	II. Rákóczi György külpolitiká ja i. m. 99–102.;
157	Kármán G.:
158	Erdélyi külpolitika i. m. 316–318., 328–329., 337–338.
159	11
160	II. Rá kóczi György ma ni fesztuma (Kolozsmonostor, 1656. dec. 31.). EÉKH II. 129. A len gyel- országi had járat legitimáció járól l.
161	Kármán Gábor:
162
163	Bellum iustum
164	-érvelések II. Rákóczi György há- ború iban. Szá zadok 140. (2006). 939–971., itt 949–954.;
165	Uõ:
166	Erdélyi külpolitika i. m. 372–378.
167	12
168	II. Rákóczi György le vele Wesselé nyi Fe renc nek (Szinyérváralja, 1657. jan. 11.). MOL A 98, fol. 1145.; Protocollum Mednyánszky Jónás fogadá sáról Auerspergnél (1657. jan. 31.): Erdé lyi or- szág gyûlési emlékek történeti bevezetésekkel. XI. 1649–1658. Szerk. Szilágyi Sándor. Bp. 1886. (a to- vábbiakban EOE XI.) 249.; Mednyánszky felter jesztése III. Ferdinándnak (dátum nélkül), melléklet Schweder Dietrich Kleihe X. Károly Gusztávnak írt jelentéséhez (Bécs, 1657. jan. 21/31.): RA Ger- manica vol. 283. L. még II. Rákó czi György instruk ci ó ját Mednyánszkynak (Szamosújvár, 1657. jan. 6.). Monvmenta Hungarica az-az Magyar em lé keze tes irások. Szerk. Rumy Károly György. Pest 1817
169	2
170	. I. köt. 263–267.
171	13
172	A magyar nádor is innen értesült róla, l. Wesselényi Ferenc levelét III. Ferdinándnak (Mu- rány, 1657. jan. 6.). MOL A 21, Magyar Kancelláriai Levéltár, Magyar Királyi Kancellária regisztra- túrája, Litterae palatinorum 2. cs. Nr. 542.
173
174
175	Lubomirski nála tartózkodó követe, Micha³ Stanis³awski vezetése alatt.
176	14
177	A leg -nagyobb csalódást viszont éppen Potocki koronahetman okozta a fe jedelemnek, aki tagadta, hogy meg hívta volna Rákóczit a lengyel trónra, sa ját kiáltványá- ban cáfolta az erdélyi uralkodó manifesztumának állításait és ellenséges maga- tartást tanúsított.
178	15
179	A manifesztum — amelynek ter jesztését a lengyelek min- den eszközzel akadályozták — így nem gyakorolt nagy hatást, inkább csak fe- szültséget okozott Rákóczi és szövetségesei között: az õt a had járatra elkísérõ Sternbach tiltakozott annak meg fogalmazása és a svédek említésének mellõzé - se miatt.
180	16
181	A hódítás logiká ja azt követelte volna meg, hogy II. Rákóczi György elfog - lal ja a máramarosi határhoz leg közelebb esõ Rusz vajdaság nagyobb városait, Lemberget, Sambort és Przemyœlt, és ezzel biztosítsa magának az összeköt te- tést hátországával, de erre az idõ sürgetése miatt nem került sor: a fe jedelem meg elégedett a városok semlegességi nyilatkozatával.
182	17
183	Már a radnóti szer zõ dés„félkész” formában való alá írását is az motiválta ugyan is, hogy a len gyel csa pa- tok által körülzárt Krakkó felmentéséhez szükség volt Rákóczi minél gyorsabb beavatkozására. Az erdélyi csapatok érkezésének hírére ugyan Jerzy Lubo- mirski elvonult a város falai alól, ám a fe jedelem elsõ hadicél ja tovább ra is az volt, hogy sa ját helyõrség ét helyezze a volt fõvárosba.
184	18
185	Azáltal, hogy élt ezzel a radnóti tárgyalások során több lépcsõben meg szerzett jogával, kardcsapás nél- kül juthatott nagy presztízsnyereség hez – ami egyáltalán nem volt elhanyagol- ható szempont, ha arra gondolunk, hogy a Portán nemsokára be kellett jelente- nie lengyelországi akció ját és a retorziók elkerüléséhez gyors sikerek felmuta- tására volt szüksége. II. Rákóczi György végül március végén érkezett el Krakkóhoz és ünnepé- lyes keretek között vette át a város kulcsait annak parancsnokától, a svéd szol- 1054
186	KÁRMÁN GÁ BOR
187	14
188	A fe jedelem várakozásairól l. levelét Lorántffy Zsuzsannának (Sztrij, 1657. febr. 3.). A két Rákóczy György családi le vele zése. (Monumenta Hungariae Historica I.: Diplomataria XXIV.) Szerk. Szilágyi Sándor. Bp. 1875. (a to vábbiakban MHHD XXIV.) 512.
189	15
190	Sternbach levele X. Károly Gusztáv hoz (Jaros³aw és Przemyœl között, 1657. febr. 12/22.). EÉKH II. 272.;
191	Schmidt Vilmos:
192	II. Rákóczi György Lengyelország ban 1657 egykorú lengyel források után. In: Az Er délyi Muzeum-Egylet évkönyvei III. (1864–1865). Szerk. Brassai Sámuel. Kolozsvár 1866. 101–109., itt 105.;
193	Gebei S.:
194	II. Rákóczi György külpolitiká ja i. m. 147–149.
195	16
196	Sternbach le vele X. Kár oly Gusz táv hoz (Szamosújvár, 1656. dec. 27./1657. jan. 6.). EÉKH II:260. Pálfalvai János szepesi prépost arról informálta Lippay György esztergomi érseket, hogy „akik publicálni kezdet ték a manifestumát [ti. Rákóczi nak], azokot meg ragadták a lengyelek, kit fel akasz- tottak közülek, s kit tömlöcre szántak.” Prímási Levéltár, Esztergom; Archivum Saeculare, Acta Radicalia (a továbbiakban PL AS Act. Rad.) Classis X. Nr. 196. 1657. jan.–jún. p. 49. A korabeli forrá- sokat (a kiadottakat is) itt és a to vábbiakban a jobb olvashatóság érdekében nor ma lizált átírásban idézem.
197	17
198	Sternbach le vele X. Károly Gusz távhoz (Sztrij, 1657. febr. 3/13.). EÉKH II. 268. Premyœl meg egyezése a fe jedelemmel:
199	Szádeczky
200
201	La jos:
202	Egy adat az 1657-iki lengyel had járat történetéhez. Történelmi Tár (1881) 200–202.; Lemberg semlegességi nyilatkozatáról l.
203	Schmidt V.:
204	II. RákócziGyörgy i. m. 102–105.
205	18
206	A svéd követeket Paul Würtz krakkói várnagy értesítette a helyzet sürgõsségérõl, l. Stern- bach és Welling levelét X. Károly Gusz táv hoz (Gyu la fe hérvár, 1656. nov. 30./dec. 10.). EÉKH II. 196–202.; Krakkó ostromának feladásáról Johann Christoph von Fragstein levele III. Ferdinándnak (Kalisz, 1657. febr. 26.). Österreichisches Staatsarchiv, Wien; Haus-, Hof- und Staatsarchiv (a to váb-biak ban HHStA), Staatenabteilungen Polen Kt. 69. Konv. 1657 Februar fol. 99r.
207
208
209	gálatban álló Paul Würtztõl.
210	19
211	A következõ lépést illetõen azonban némileg ta- nácstalannak mutatkozott: a városban tartott haditanács svéd résztvevõi,  Würtz és Sternbach ál tal javasolt meg oldást, hogy azonnal fog  jon Lubomirski csapatainak üldözésébe, mindenesetre elvetette, így a koronahetman egyesít- hette seregét Stefan Czarniecki hadával.
212	20
213	A határozott katonai fellépés elma- radásának okát valószínûleg nemcsak a fe jedelem katonai kérdésekben való ta- pasztalatlanságával indokolhat juk — tudniillik az 1655. évi igen rövid, havasal- földi had járaton kívül Rákóczi soha korábban nem került „éles helyzetbe” —, ezt a sereg fõparancsnoki tisztét ellátó Kemény János rutin ja ellensúlyozhatta vol na. Leg alább ilyen fontos sze repet játsz hatott az is, hogy a fe jedelem még  mindig nem akarta feladni a fikciót, amely szerint személye politikai meg oldást  jelenthetne a Rzeczpospolita válságára – ennek esélyeit viszont egy nyíltan a lengyel korona fõméltóságai ellen irányuló támadó hadmozdulat erõtel jesen rontotta volna.  A patthelyzetbõl a feleket a svéd király érkezése mozdította ki. X. Károly Gusztáv február közepén, a poroszországi Marienburgban értesült a radnóti szerzõdés meg kötésérõl, de a Danzigban francia közvetítéssel folytatott béke- tárgyalásokat egész ad dig nem füg gesz tette fel, amíg el nem érte a hír, hogy Rá- kóczi hadai a Rzeczpospolita területére léptek.
214	21
215	Erre március második felében került sor: a svéd király a hír hallatán újra komoly lehetõséget látott arra, hogy katonai sikerekkel támassza alá területi követeléseit, és azonnal meg indult dél felé 7000 fõs seregével, amelybõl 3000 katona Brandenburg ból érkezett, Georg  Friedrich von Waldeck gróf vezetése alatt.
216	22
217	A két uralkodó ünnepélyes találko-
218	AZ 1657. ÉVI LENGYELORSZÁ GI HAD JÁ RAT DIPLOMÁ CI AI HÁTTERE
219	###
220	19
221	II. Rákóczi György levele Lorántffy Zsuzsannának (Krakkó, 1657. márc. 29.). MHHD XXIV. 515.; Hugues de Terlon — aki információit valószínûleg Würtztõl szerezte — emlékirataiban hossza- san ismerteti a bevonulás alkal mával feltûnõ bal jóslatú jeleket: az idõ a leg ragyogóbb napsütésbõl hirtelen hideg re fordult, Rákóczi lába pedig, miközben leszállt lováról, beleakadt a kengyelbe és a fe-  jedelem a hátára esett.
222	Terlon, H:
223	Memoires i. m. 43.; Az utóbbi inci densrõl beszámol
224	Bethlen János
225	is: Erdély története 1629–1673. Ford. P. Vásárhelyi Judit, szerk. Jankovics József. Bp. 1993. 29.
226	20
227	Terlon beszámoló ja szerint ezt az erdélyi sereg fõparancsnoka, Kemény János is ellenezte:
228	Terlon, H.:
229	Memoires i. m. 45–48. A Rzeczpospolita két kis-lengyelországi seregének egyesítésérõl l.
230	Wimmer, J.:
231	Polens krig i. m. 378.
232	21
233	A svéd király egész pontosan meg üzente lengyel tárgyalópartnereinek, hogy az erdélyiek és a kozákok kizárásával a továbbiakban nem folytathat ja a tárgyalásokat, l. a francia közvetítõ, Antoine de Lumbres levelét a Francia Koronának (Danzig, 1657. márc. 16.). Recueil de documents con- cernant l’histoire des pays Roumains tirés des archives de France XVI-e et XVII-e si
234	èc
235	les. Ed. IoanHudiþã. Iaºi 1929. 113–114. A tár gyalá sokról l. még
236	Pufendorf, S.:
237	De rebus i. m. 249–251. [IV. 6]. A radnóti szerzõdés hírének meg érkezésérõl l. X. Károly Gusztáv leveleit II. Rákóczi Györgynek, illetve Sternbachnak (Marienburg, 1657. febr. 9.[/19.]). EÉKH II. 269–270., ill. RA RR vol. 310. fol. 262v–263r. Az idõpontokat mindenhol a Gregorián-naptár szerint közlöm, ahol az eredeti forrás a Juli- án-datálást használ ja, a késõbbi dátumot kapcsos záró jelben tüntetem fel.
238	22
239	Rákóczi meg érkezésének hírét X. Károly Gusztáv március 19-én osztotta meg Frigyes Vil- mossal. Geheimes Staatsarchiv Preußischer Kulturbesitz, Berlin-Dahlem (a továbbiakban GStA PK); I. Hauptabteilung Geheimer Rat Rep. 11. Auswärtige Beziehungen: Akten Nr. 10168. fol. 12. Seregé- nek indulásáról l. II. Rá kóczi György nek írott le ve lét (Thorn, 1657. márc. 13.[/23.]). RA RR vol. 311. fol. 598–599. A király hadicél jairól: Waldeck jelentése Frigyes Vilmos brandenburgi választónak (¯ychlin melletti tábor, 1657. márc. 28.[/ápr. 7.]). Urkunden und Actenstücke zur Geschichte des Kurfürsten Friedrich Wilhelm von Brandenburg. VIII. Bd. Politische Verhandlungen. V. Bd. Hrsg.Bernhard Erdmannsdörffer. Berlin 1884. 162–163. A hadsereg lét számáról
240	Wimmer, J.:
241	Polens krig i.m. 378. A királlyal együtt uta zó Terlon is 6–7000 fõs sereg rõl ír.
242	Terlon, H.:
243	Memoires i. m. 53–54.
244
245
246	zására 1657. április 11-én került sor: II. Rákóczi György Modliborzyce melletti tábo rában kereste fel a svéd királyt, és X. Károly Gusz táv hat nappal késõbb Æmielównál viszonozta a gesztust.
247	23
248	A két ceremónia közötti idõszakban a további tervek egyeztetésére is sor került. X. Károly Gusztáv tisztában lehetett az erdélyi fe jedelem szándékainak ambivalens voltával, mert — leg alábbis a nála tartózkodó francia követ, Hugues de Terlon báró beszámoló ja szerint — egy haditanács alkalmával nyíl - tan rákérdezett, hogy II. Rákóczi György a lengyel nemesek meg gyõzésével akar-e próbálkozni királlyá választása érdekében vagy inkább a fegyverekhez nyúlna; az utóbbi esetre pedig felajánlotta támogatását. Az erdélyi fe jedelem erre Terlon szerint ki jelentette, hogy nincs szüksége a lengyel fõrendekkel való levelezésre, és úgy vélte, erõszakkal való kényszerítésük nagyobb dicsõséget hozhat neki. Bár a francia báró nem volt jelen a konferencián, információ ja Rá- kóczi határozott állásfog lalásáról hitelesnek tûnik, hiszen a következõ hadmoz- dulatok pontosan ezt célozták: a lengyel erõk ütközetre kényszerítését és ezál- tal mielõbbi döntés kierõszakolását. Ennek jegyében a két uralkodó úgy határo- zott, hogy az egyesített sereg Breszt-Litovszk irányában indul el. A Bug és a Muhavec összefolyásánál épült erõdítmény kulcsfontosságú stratégiai helyen volt, birtoklása meg nyitotta volna az utat Litvánia, Mazóvia és Ukrajna felé – ráadásul, mivel a Rzeczpospolita azon kevés területei közé tartozott, amelyek az addigi háború során érintetlenül maradtak, a seregek élelmezése szempont-  jából is kedvezõ választásnak tûnt.
249	24
250	A hadicélok ki jelölése mellett a seregek zawichosti pihenõ je alatt a két ural - kodónak arra is lehetõsége adódott, hogy közös vállalkozásuk diplomáciai hátteré- nek meg erõsítése érdekében is tegyenek valamit. Bár Károly Gusztáv — Rákóczi György több szöri sürgetésének eleget téve — már 1656 õszén meg bízott egy kö- vetet a Fényes Porta felkeresésével, Claes R
251	å
252	lamb csak hónapokkal késõbb in- dult út nak és ekkor a király már rég óta nem hallott róla hírt. Hogy szövetsége - sét biztosítsa jóindulatáról, a svéd uralkodó egy újabb követet, az Ukrajnából ép- pen csak visszaérkezett Gotthard Wellinget is Konstantinápolyba küldte, R
253	å
254	lambbal azonos instrukcióval, amelyben az erdélyi diplomácia támogatása mel- 1056
255	KÁRMÁN GÁ BOR
256	Gebei Sándor
257	orosz adatokra hivatkozva 10–12.000 fõrõl ír, de olyan egyértelmûen túlzó forrást is idéz, amely nagyság rendileg magasabbra, 17.000 fõre teszi X. Károly Gusztáv seregének létszámát.
258	Gebei S.:
259	II. Rákóczi György erdélyi fejedelem i. m. 209., 308.: 57. jegyz.
260	23
261	A két alkalommal lezajlott ceremóniákról és sereg szemlérõl l.
262	Gyulai Éva:
263	Kézcsók a svéd ki -rálynak: II. Rákóczi György lengyelországi had jára tának ábrázolása Erik Jönsson Dahlberg raj zain (1657/1696). In: Szeren csének ele gyes forgása i. m. 451–497., itt 466–479. A képek szöve ges meg fele- lõ je a Samuel Pufendorf króni ká jához is forrásként használt, Dahlberg által összeállított „anhalti reláció”: RA M 1295 fol. 3r–v., 6r–v.
264	24
265
266	Terlon, H.:
267	Memoires i. m. 55–57. Terlon áp ri lis 12-re teszi a haditanács idõ pont ját, és azt írja, a két uralkodón kívül részt vett rajta Waldeck, Kemény János és Paul Würtz is. Ezzel szemben  Waldeck Johann Ulrich Dobrzenskyvel közösen írott, Frigyes Vilmoshoz szóló levelé ben (Zawichost, 1657. ápr. 15.) azzal a nappal kapcsolatban csak egy, az erdélyi fe jedelem által tartott audienciáról számol be, ha ditanácsról csak két nappal ké sõbb; ráadásul azt állít ja, hogy utób bin nem vett részt, mert el akarta kerülni a választó presztízsérdekeinek sérülését, tudniillik hogy esetleg át kell adnia a ceremoniális elsõbbséget II. Rákóczi Györgynek. Hessisches Staatsachiv, Marburg (a továbbiakban HStA); Rep. 117. Nr. 303. Szintén április 15-érõl tudósít a Dahlberg által írt „anhalti” relatio: RA M1295 fol. 5r.
268
269	http://vencelikove.free.fr/index1506.htm
270